Nu kedves rajtársak vettem egy nagy lélegzetet és egy merően alternatív és formabontó, de annál érdekesebb bejegyzéssel rukkolok elő az oly hosszú hallgatásom után. Meglátjátok ebben a sztoriban még ha maga János nincs is benne, (épp a bolgár tengerparton vodka-vizipipázott Orbán Viktorral elmondása szerint, mert Jeruzsálemből kiutasították miután horogkereszt alakút szart a Siratófal elé - 100%, hogy igaz(!!), a saját szememmel láttam, ahogy mesélte!!!!) de rengeteg "jánosi" karakterrel sikerült egy röpke este alatt összefutni.
Kis kiruccanásunk apropóját egyfajta lokális alkoholbevitellel egybekötött sunoid-vadászat (gy.k. házibuli) szolgáltatta, ahova mennyeimannától és bajuszkapitánytól kaptam meghívást. Az objektumba belépve a jól megszokott ú.n. "tüdőcsillagszórók" (távoli cigipilácsok) fogadtak, ekkor már majdnem azt hittem,hogy ez egy átlagos lazulás lesz, ám belépve lehetőségek tárháza tárult elénk. Az előtérbe is erőteljesen kiszűrődő artikulátlan üvöltések kissé megrökönyítettek majd sörünk lehajtására kényszerítettek. Ezután következett a ház körbejárása, egy-két ismerőssel való pacsizás majd tulajdonképpen máig nem világos okból egy kis szobában kötöttünk ki hárman, illetve még egy tesó, akinek a nevét itt nem említeném, lévén fogalmam sincs. Mivel egymás társasága nem kötött le kellően, egy csupán német leírással rendelkező "Funkenschlag" című társasjáték mellett döntöttünk. Sajnos itt kénytelen vagyok a játékszabályokat eltitkolni, akik ott voltak tudják, annyit mondok, kreativitásunk határtalan - főleg egy német térkép és atomsilók láttán. Innen egyenest a delírium felé vettük utunkat(többek között "Tátratea" kíséretében), táncokkal tarkítva és a lényeggel, a buli résztvevőinek megismerésével.
Első és egyben talán legfontosabb, az egész estét végigkísérő karakterünk, aki eleinte egy whiskey-s üveggel és 140 kilójával tünt fel számunkra, a "Légiós". Légiós barátunk elmondása szerint három évet szolgált a Francia Idegenlégióban, az élet értelme "a baszás, de nem, meg hogy azért elvégezz egy egyetemet...neem, inkább a baszás"(ennek kapcsán kis emlékképet is kaphattunk a gólyatáboráról, ahol kettéfejelt egy görögdinnyét majd baszott egy jót), szeret hajnalban matekos példákat feladni, mint például a szinusz tétel és szerinte párját ritkítja a titkárnős szemüveg, mert arról belülről jól tud lecsöpögni a geci. Illetve egy hölgyeménynek mindegy, hogy milyen a haja, hiszen: "tök mindegy milyen hajba törlöd bele a gecid". Rendkívül érzékeny tehát barátunk a női nem iránt, így nem csoda ha ezeken túl is rengeteg jótanáccsal látott el, emellett az egyik ottlévő kérdésére, miszerint "Mit tegyen egy 24 éves fiatal, aki nem tud mit kezdeni az életével és az egyedüli kiutat a légióban látja?" nemes egyszerűséggel a "Kösse fel magát a csillárra" választ kapta.
Tarkította az összejövetelt még egy, fürdőköpenyben és alsónadrágban megjelent úriember, aki magát csak Obi Wan Kenobiként definiálta és részeg haverja, akit mi ezután végig Yodának hívtunk. Yoda azon túl, hogy lassú volt és ennek következtében agyilag is csökkentett módban létezett az este folyamán, megfigyelhető volt a legkülönbözőbb élethelyzetekben, egészen a gimnazista lányok mellfogdosásától a "táncparkett" mellett levő kanapén való nyálcsorgató alvásig. Atatürk testvérünk, akit mindannyian jól ismerünk, szintén alakított, többnyire az általunk is elősegített "kolbász" akcióban, melynek célja az 1 azaz egy darab kolbász minél több ember általi elfogyasztása volt, illetve az állolámpával való infrafényprodukálási idegfaszokozási verseny fődíját is határozottan ő tudhatja magáénak. Természetesen a "smárolós csaj" szakosztály is képviseltette magát egy fővel, a részletekről leginkább mennyeimanna tudna mesélni.
Esténk fő motívuma egy számomra ismeretlen névre hallgató illető emlegetéséből származó "ars poetica" kifejezés, melyet ő annyiszor, úgy és olyan helyzetekben hozott elő, mint ahogy más igekötőket használ, csillogtatva ezzel nemzetközi műveltségét. A már fent említett Légiós ars poeticájaként a baszást, mint elsőszámú feladatot jelölte meg, utóbb említett emberünk pedig az életben való "harc" megvívását tartotta rendkívül fontosnak. A közöttük kialakult diskurzus mikor már kierkegaardi magasságokba emelkedhetett volna, Légiós (persze képletesen) felvette a srácot a "szűk" listájára, akik igazán megértik az ő lelkivilágát.
Kalandjaink a hajnal hasadtával vége felé jártak már, mindenki elszenderült, altatódalként, lágy dajkaének helyett, Légiósunk hörgő-szörcsögő-nyögő-sípoló horkolását kaptuk, melyet azonban fülünk - álmosság okán - figyelmen kívül hagyott, így egy idő után nyugodtan pihenhettünk.
Reggel elhagyva a "tetthelyet" úgy gondolom rengeteg új tapasztalattal lettünk gazdagabbak, ez az este segített emberebb emberré, jánosismerőbbé válnunk! Köszönjük!
.jpg)
.jpg)
Utolsó kommentek